The same blood, the same cell (twc drabble)

Hirtelen jött kis szösszenet, mert semmi sem jobb ihletadó, mint a kakaós palacsinta <3
Ajánlva a Twc Hungary-soknak, mert eltűrnek maguk között ^^ 
Enjoy!


cr: in the picture
- a kép nem igazán illik, de nem találtam más börtönöset... -

Ahogy léptek dobbantak a koszos kövezeten, Tom felpillantott a fal kapargászásából, lélektelen sötét tekintete majdnem kíváncsinak tűnt. Hamarosan nyikordultak a vasrácsok és két alak lépett a kicsiny ablak szegényes fénykörébe.

- Új cellatárs, hm? - Tom rekedtes hangjára az őr arca undorodó fintorba rándult, meglökte a megbilincselt fiút maga előtt.

- Megérdemlitek egymást, két senkiházi. - Nagyot köpött a kőpadlóra, majd hamarosan újból záródtak a cella rácsai.

- Tom? Tom, te vagy az? - Bill félvakon, rémülten pislogott körbe a kis, félhomályos helységben.

- Bill. - Meglepődve vette észre, hogy az egykor pajkosan csillogó fekete tekintet már csak árnyéka volt önmagának, üveges és az őrület szikrái lapultak benne.

- Hát megtaláltalak! - Hisztérikus nevetésben tört ki és úgy, ahogy volt, négykézláb csúszott oda bátyjához, az ölébe fészkelte magát. - Nagyon hiányoztál, Tom.

- Mit keresel itt? - sóhajtva simította ki a piszkos tincseket a finom vonású arcból.

- Téged! Lehetetlen volt odakint nélküled... így inkább leszek itt bent veled. - Arcán földöntúli örömmel kapaszkodott testvérébe, nem törődve, hogy a bilincsek belevájnak a csuklójába. - I rather have a rainy day with you than see the sunshine alone...

- or have a hundred days of winter with you here in my arms... I'll be your shelter from the storm just to have you by my side...* - Tom érezte, hogy rég elfelejtett szíve hatalmas dobbanásokat produkál régi kedvenc daluk hangjaira.

- Úgy hiányzott már a hangod, az illatod, mindened! - Csöndesen felkuncogott, ahogy az idősebb egyik rasztatincsével kezdett játszani. - Jelenleg nincs boldogabb ember nálam a világon!

Tom nem fárasztotta magát, hogy tájékoztassa öccsét a körülményekről, csak karjaival átölelte a vékony testet és arcát belefúrta a fekete hajzuhatagba.

- Örülök, hogy velem vagy - suttogta.

Hiába zörgette végig este az őr a rácsokat, hiába fütyült a hideg szél a cellában, a két fiú tökéletesen boldog volt. A vékony priccsen, egymás karjaiban.

* a részlet Jin Akanishi: Seasons című számából származik ♥ Angolul nem tudóknak itt a fordítás: Inkább lenne egy esős nap veled, minthogy egyedül nézzem a napsütést... inkább lenne 100 napos a tél, veled a karjaimban... én leszek a menedéked a vihar elől, csakhogy itt legyél mellettem... (szabad fordítás xD)

Vélemény? ^^