Hirtelen jött kis szösszenet, mert semmi sem jobb ihletadó, mint a kakaós palacsinta <3
Ajánlva a Twc Hungary-soknak, mert eltűrnek maguk között ^^
Enjoy!
cr: in the picture
- a kép nem igazán illik, de nem találtam más börtönöset... -
Ahogy léptek dobbantak a koszos kövezeten, Tom felpillantott a fal kapargászásából, lélektelen sötét tekintete majdnem
kíváncsinak tűnt. Hamarosan nyikordultak a vasrácsok és két alak lépett a kicsiny
ablak szegényes fénykörébe.
- Új cellatárs, hm? - Tom rekedtes hangjára az őr arca undorodó fintorba rándult, meglökte a megbilincselt fiút maga előtt.
- Megérdemlitek egymást, két senkiházi. - Nagyot köpött a
kőpadlóra, majd hamarosan újból záródtak a cella rácsai.
- Tom? Tom, te vagy az? - Bill félvakon, rémülten pislogott körbe a kis, félhomályos helységben.
- Bill. - Meglepődve vette észre, hogy az
egykor pajkosan csillogó fekete tekintet már csak árnyéka volt önmagának, üveges és az őrület szikrái lapultak benne.
- Hát megtaláltalak! - Hisztérikus nevetésben tört ki és úgy, ahogy volt, négykézláb csúszott oda bátyjához, az ölébe fészkelte magát. - Nagyon hiányoztál, Tom.
- Mit keresel itt? - sóhajtva simította ki a piszkos
tincseket a finom vonású arcból.
- Téged! Lehetetlen volt odakint nélküled... így inkább leszek itt bent veled. - Arcán földöntúli örömmel kapaszkodott
testvérébe, nem törődve, hogy a bilincsek
belevájnak a csuklójába. - I rather have a rainy day with
you than see the sunshine alone...
- or have a hundred days of winter with you
here in my arms... I'll be your shelter from the storm just to have you by my side...* - Tom érezte, hogy rég elfelejtett szíve hatalmas dobbanásokat produkál régi kedvenc daluk hangjaira.
- Úgy hiányzott már a hangod, az illatod, mindened!
- Csöndesen felkuncogott, ahogy az idősebb egyik
rasztatincsével kezdett játszani. - Jelenleg nincs boldogabb ember nálam a világon!
Tom nem fárasztotta magát, hogy tájékoztassa öccsét a körülményekről, csak karjaival átölelte a vékony testet és arcát belefúrta a fekete hajzuhatagba.
- Örülök, hogy velem vagy - suttogta.
Hiába zörgette
végig este az őr a rácsokat, hiába fütyült a hideg szél a cellában, a két fiú tökéletesen boldog volt. A vékony priccsen,
egymás karjaiban.
* a részlet Jin Akanishi: Seasons című számából származik ♥ Angolul nem tudóknak itt a fordítás: Inkább lenne egy esős nap veled, minthogy egyedül nézzem a napsütést... inkább lenne 100 napos a tél, veled a karjaimban... én leszek a menedéked a vihar elől, csakhogy itt legyél mellettem... (szabad fordítás xD)
Vélemény? ^^